HALACHA: Kereskedés nem kóser ételekkel (iszur szechorá)

Háromszor áll a Tórában, hogy „ne főzd meg a gödölyét anyja tejében”. A közismert talmudi magyarázat szerint ez háromféle tilalomnak felel meg (Chulin 113a): fogyasztás, főzés, és haszonélvezet (kereskedés). A tejes-húsos tilalmak ebben a tekintetben tehát szigorúbbak minden más étkezési tilalomnál.

Kevésbé közismert azonban, hogy más tiltott ételekkel (pl. nem kóser állatok húsa) sem szabad kereskedni. Akkor vajon aki azt állítja, hogy a tejes-húsossal való kereskedés szigorúbb, az téved?

A kereskedési tilalom (iszur szechorá) jó néhány ponton különbözik a haszonélvezeti tilalomtól (iszur hánáá). Számos könnyítés vonatkozik rá: az olyan húst, amihez véletlenül jutott, eladhatja, csak a rendszerszerű kereskedés a tiltott. A nem étkezésre szánt, nem kóser állatokkal (pl. lovakkal) megengedett a kereskedés (ld. Sulchán Áruch JD 117:1).

Sőt, némely vélemények szerint bizonyos nem kóser állatoknak akár az ehető részét (pl. zsírját, faggyúját) is árulhatja az ember, ha az ugyan ehető, de ő nem étkezési célra szánja, hanem kenésre vagy például gyertyához (Bává Kámá, Ros 7:13, Áruch HáSulchán 117:4). Csak a sertés a kivétel, mert arra Bölcseink egy külön rabbinikus átkot mondtak ki, aki sertéseket nevel (ld. Bává Kámá 82b).

Ez a sok kivétel arra engedi következtetni a Tórán gondolkodó tanulót, hogy maga a kereskedési tilalom rabbinikus kell, hogy legyen. Hiszen ha a Tóra maga megtiltaná a kereskedést, akkor hogyan is találhatnánk ennyiféle „kibúvót”, kivételt a szabály alól? A rabbik viszont, amikor bevezették a tilalmat, volt lehetőségük, hogy pontosan meghatározzák, hogy mire vonatkozzon és mire nem.

A Talmud azonban mégiscsak talál a Tóra szövegében néhány olyan mondatot és kifejezést, amikből ezt a tilalmat kitanulja (Peszáchim 23a): „undorítóság az nektek – undorítóság legyen nektek” (Mózes 3., 11:10-11). A „nektek” szóból tanulható, hogy valamennyi szabad felhasználást biztosít számunkra a Tóra, viszont az extra „legyen” szó rögvest le is korlátozza ezt a szabadságot.

Mindebből az derül ki, hogy van, ami megengedett, és van, ami nem. De pontosan ki az, aki eldönti, hogy mi igen és mi nem? A Táz (117:1) magyarázata szerint mindez a [talmudi] Bölcsek kezébe lett átadva, a tórai tilalom pontos paramétereit nekik kell rögzíteniük, hasonlóan, ahogyan a félünnepi munkatilalom esetében is (Chágigá 18a).

Az Áruch HáSulchán (117:2) azonban vitatkozik ezzel a nézettel, mondván, hogy ebben az esetben, a félünneppel ellentétben, nem találunk explicit talmudi tanúságot ilyen rabbinikus „jogosítványról”, viszont magában a Tórában több olyan „nyomot” is fellelhetünk, melyek pontosabban körbehatárolják a fenti kivételeket.

BZ